Vitéz Halassy Olivér példakép(p)

Vitéz Halassy Olivér (előtte Haltmayer) (Újpest, 1909. július 31. – Budapest, 1946. szeptember 10.) vízilabdázó olimpiai- és Európa-bajnok, úszó Európa-bajnok.

Tanulmányait az újpesti 1. számú fiú polgári iskolában végezte (a mai Tanoda téri iskola épületében). Nyolc éves volt, amikor megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, és lecsúszott a lépcsőről. Bal lábát amputálni kellett. „Nagyon eleven srác volt és mindent jelentett számára a foci. Nagy reménységnek mondanák manapság. Vagány volt és sikeres. Ám volt egy szerencsétlen »ballépése«. A nyitott peronú villamosra egyszer felugorván – pedig hányszor megtette előtte – lecsúszott a lépcsőről. Az amputáció után a focireményeknek vége lett, de ő nem adta fel: sportágat váltott, s mozgáskorlátozottként úszásban és vízilabdában is bajnok tudott lenni az épek, az egészségesek között!”

Az UTE úszója és vízilabda játékosa volt. Tagja volt 1931-ben a párizsi, 1934-ben a magdeburgi és 1938-ban a londoni Európa-bajnokságot nyert vízilabda csapatnak. 1928-ban az amszterdami olimpián második, 1932-ben a Los Angeles-i, 1936-ban a berlini olimpián az aranyérmet megszerző vízilabdacsapat tagja.

1926 és 1938 között 400, 800, 1500 méteres gyorsúszásban, 4 × 200 méteres gyorsváltóban ért el kiváló eredményeket. 1927-ben 5. volt 1500 méter gyorson az Európa-bajnokságon. 1931-ben Párizsban az 1500 méteres gyorsúszás Európa-bajnoka volt. Tizenegy alkalommal nyert folyamúszásban országos bajnokságot, csapatban 9 alkalommal. Az UTE sportolójaként nyolcszoros úszó és 91-szeres vízilabda-válogatott volt. Összesen 36 bajnoki címet nyert, és 12-szer javított országos csúcsot. Fizikai kondíciójára jellemző volt, hogy az 1500 méteres gyorsúszás-döntő, és a vízilabda-döntők között mindössze két óra állt rendelkezésére a pihenésre, mégis kiemelkedőt alkotott.

Az egyik legnagyszerűbb és legfelemelőbb szereplése egy több, mint nyolcvan évvel ezelőtti augusztusi napon volt. A párizsi Eb helyszínén a medencében épp egy pólómérkőzés keretében szorongatták egymást a felek, amikor az öltözőkijáróban megjelent Halassy Olivér.

És abban a pillanatban általános őrület lett úrrá a nézőtéren.  A közönség oly mérvű tombolásba fogott, hogy az alant zajló összecsapást félbe kellett szakítani. „Halasszi, Halasszi” – skandálta a több ezres tömeg Oli nevét, miközben a vízben lévő játékosok, a zsűri és a bíró is egy emberként tapsolt. Teljes joggal!

Amit ugyanis a magyar válogatott ásza művelt fél órával korábban, az minden képzeletet felülmúlt.  Igaz, ezúttal nem elsősorban a vízilabda-mérkőzésen nyújtott produkciójával keltett feltűnést (ott sem ment neki rosszul, de labdás szempontból az Eb hőse Homonnai Márton volt, aki néhány másodperccel a befejezés előtt döntetlenre mentette a németek elleni partit, ami elegendő volt az első hely megtartásához).

Halassy a címvédést jelentő meccset (merthogy már az ő csatlakozása előtt, 1926-ban és 1927-ben is, azaz sorozatban végül ötször mi nyertük a kontinenstornát!), a belgák felülmúlását követően két órával ugyancsak rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében.

Az egyaránt feltörekvő francia Jean Taris (a következő Eb győztese) és az olasz Paolo Costoli számított az első számú favoritnak, a féllábú magyart legfeljebb a dobogóra várták. Ehhez képest fél távnál kiderült, hogy a két nagyágyú legfeljebb a bronzért küzdhet, az arany sorsa Halassy és a másik itáliai, a négy esztendővel korábban másodikként végző Giuseppe Perentin között dől el.

A parton nehezen mozgott, de a vízben…

A huszadik hossz táján ugyan jeges zivatar zúdult az uszodára, ám senki sem tágított, mivel a verseny lebilincselően izgalmasan alakult. A mi fiunk érthető okokból a fordulóknál rendre veszített az előnyéből, de vezetett – s végül méternyi fórral csapott a célba, azaz egy nap alatt győzött a pólócsapat tagjaként és hosszútávon is!

A teljesen kimerült új bajnokot a magyar sprinterkirály, Bárány István húzta ki a vízből, majd a többiek segítségével az öltözőbe vitte. Ott kanalanként adagolták a szájába a cukrozott teát, amíg visszaköltözött belé az élet; ekkor felállt és kiment a medencetérbe. A folytatást pedig már ismerjük…

1946. szeptember 10-én egyes feltételezések szerint egy szovjet katonai járőr el akarta kobozni az apósa autóját, amivel egy sofőrrel együtt közlekedett. Halassy nem volt hajlandó átadni a járművet, erre egyszerűen lelőtték a sofőrrel együtt. A kocsit később a gumijai nélkül találták meg. A nagy felháborodást kiváltó rablógyilkosság kapcsán a korabeli sajtó nem említette, hogy az elkövetők szovjet katonák voltak.

Halálának körülményeiről valójában semmit sem tudunk, a korabeli sajtó gengszterekről írt. A rablógyilkosság elkövetői bárkik lehettek. A háború utáni zavaros időkben, mind a szovjet hadsereg dezertőreiből, mind magyar bűnözőkből számos ún. vetkőztető banda jött létre, akik többnyire a szovjet hadsereg ruháit hordták. Mindenesetre az esetnek egyetlen szemtanúja sem maradt élve. Az elkövetőkről szóló hírek feltételezések.