A háború művészete nemcsak a kínai, hanem az egész világ hadtudományos irodalmának egyik legrégebbi és legnagyobb hatású alkotása. A mű logikusan szerkesztett fejezeteiben a szerző a hadviselés olyan alapvető kérdésköreit tárgyalja, mint a diplomácia a különböző államok között, a hadviselés gazdasági feltételei, konkrét taktikai és hadműveleti problémák, terepviszonyok és a hírszerzés. Noha a hagyomány a mű szerzőjének legendás hadvezért, a Szun-cét, vagyis Szun mestert (teljes nevén: Szun Vu 孫武 ; kb. i. e. 544 – i. e. 496) tartja, akinek a neve a mű eredeti címében is szerepel, a modern filológiai kutatások szerint aligha keletkezhetett a Hadakozó fejedelemségek koránál (i. e. 4–3. század) régebben
Szun-ce mondotta:
A háborút, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell.
Mert (a háborút) öt tényező határozza meg, s (hét) alapelv segítségével megállapítható a (hadi) helyzet. Az első (tényező): az út; a második: az ég; a harmadik: a föld; a negyedik: a hadvezér; az ötödik: a törvény.
Az út: el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne.
Az ég: a homály és a fény, a hideg és a hőség, a napszakok és évszakok.
A föld: a távoli és a közeli, a járhatatlan és a járható, a tágas és a szűk, a halál és az élet.
A hadvezér: a bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság.
A törvény: a katonai szabályok és a rend, a helyes úton való vezetés, valamint a szükségletekről való gondoskodás.
Ezt az öt (tényezőt) minden egyes hadvezérnek ismernie kell, s aki megértette ezeket, győzelmet arat, aki azonban nem értette meg, nem győzhet.
A (hét) alapelv pedig, amelyek segítségével megállapítható a (hadi) helyzet, a következőképpen hangzik:
1.Melyik uralkodó van birtokában a helyes útnak?
2.Melyik hadvezér tehetségesebb?
3. Az eget és földet [a természeti feltételeket] melyik tudja a maga számára hasznosítani?
4.A törvényeket és rendeleteket melyik valósítja meg jobban?
5.Melyik hadsereg az erősebb?
6.A tisztek és a gyalogosok melyik seregben gyakorlottabbak?
7.A jutalmazás és a büntetés melyik seregben világosabb?
Ezek segítségével meg tudjuk állapítani, ki lesz a győztes és ki a vesztes. Az a hadvezér, aki meghallgatja alapelveimet, hadba szállván, feltétlenül győzelmet arat, s így megmaradhat (tisztségében); ám az a hadvezér, aki nem hallgatja meg alapelveimet, hadba szállván feltétlenül vereséget szenved, s így el kell távolítani (tisztségéből). Aki az előnyök kedvéért meghallgatja ezeket az elveket, az olyan hatalmat teremt magának, amely segíteni fogja őt más dolgaiban is. A hatalom: felmérni az előnyöket, s tetteinket ahhoz igazítani. A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja.
Ezektől függ egy hadvezér győzelme, (csakhogy) ezeket nem lehet előre megítélni. Általában annak, aki már a csata előtt a templomban biztosra veszi győzelmét, több lehetősége van a sikerre; annak pedig, aki már a csata előtt a templomban is azt fontolgatja, hogy nem fog győzelmet aratni, kevés lehetősége van a sikerre. Több számítás: győzelem; kevesebb számítás: nem-győzelem; hát még ha teljesen hiányzik minden számítás! Ha ezek segítségével vizsgálom a dolgokat, a győzelem és vereség (okai) feltárulnak előttem.
Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz.
Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz.
Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz.
Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni (az ellenség) elővigyázatlanságát, az győz.
Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz.
Aki a győzelem feltételeiből nem lát többet, mint amit az egyszerű emberek is tudnak, az nem a legjobb a jók között. Még ha győz is egy csatában, s az egész égalatti jónak mondja, akkor sem a legjobb a jók között.
Ha a katonákat megbünteted, mielőtt elfogadtak volna, nem fognak odaadónak bizonyulni, és ha nem odaadóak, akkor gyakorlatilag használhatatlanok. Ha a jogos büntetéseket nem hajtatod végre, amikor a katonák már elfogadtak téged, akkor még mindig használhatatlanok lesznek.
Ezért a katonákat először is emberségesen kell kezelni, de ellenőrzésüket a vasfegyelem eszközével kell megvalósítani. Ez biztos út a győzelemhez.
A királyság ékköve az a tábornok, aki előrenyomul, anélkül, hogy dicsőségre vágyakozna, és visszavonul dicstelenségtől való félelem nélkül, akinek egyetlen gondolata az, hogy védelmezze a hazáját, és jól szolgálja az uralkodóját.
Tekintsd katonáidat, mint gyermekeidet, és ők követnek téged a legmélyebb völgyekbe; tekints reájuk, mint tulajdon szeretett fiaidra, és ők melletted fognak állni még a halálban is.
Egyetlen uralkodó sem küldhet csapatokat a harcmezőre szeszélyből, egyetlen tábornok sem vívhat csatát sértett büszkeségből.Egy királyság, ha egyszer elpusztították,sohasem létezhet újra; a halottakat sem lehet soha többé visszahozni az életbe.
Ezért a felvilágosult uralkodó megfontolt, és a jó tábornok óvatos. Ez a módja annak, hogy megőrizzük az ország békéjét és a hadsereg sértetlenségét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: